lény

See also: leny and Leny

Hungarian

Etymology

From the le- stem of the verb lesz (“will be”) +‎ -ny (nominal-forming suffix). Created by Mihály Helmeczy during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈleːɲ]
  • Hyphenation: lény
  • Rhymes: -eːɲ

Noun

lény (plural lények)

  1. being, creature (living being)
  2. someone's essence, nature, character

Declension

Lua error: attempt to perform arithmetic on local 'h' (a nil value)

Possessive forms of lény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lényem lényeim
2nd person sing. lényed lényeid
3rd person sing. lénye lényei
1st person plural lényünk lényeink
2nd person plural lényetek lényeitek
3rd person plural lényük lényeik

Derived terms
Compound words

See also
The seven sz-v stem verbs
  • eszik (“to eat”)
  • iszik (“to drink”)
  • hisz (“to believe, think”)
  • visz (“to take, carry”)
  • lesz (“to become; will be”)

  • tesz (“to do; to put”)
  • vesz (“to take, get, grab, buy”)
Indicative
1st-p. sg.		 eszem, iszom,
hiszek, viszek, leszek, teszek, veszek		 Infinitive enni, inni, hinni, vinni, lenni, tenni, venni Pres. part. evő, ivó, hívő, vivő, lévő/levő, tevő, vevő
Past
1st p. sg.		 ettem, ittam, hittem, vittem,
lettem, tettem, vettem		 Verbal
nouns		 evés, ivás, (hivés,) vivés,
levés, tevés, vevés
Imperative
1st-p. sg.		 egyek, igyak, higgyek, vigyek, legyek, tegyek, vegyek Past 3rd sg. evett, ivott, hitt, vitt, lett, tett, vett Other
nouns		 étel, ital, hitel, vitel,  (lét,) tétel, vétel
(obs./archaic  őn, —, hűn, vín, lőn, tőn, vőn) — Lua error in Module:utilities at line 142: attempt to perform arithmetic on local 'h' (a nil value)

References
  1. lény in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • lény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.