cseng

Hungarian

Alternative forms

Etymology

From a stem imitating a clear, sharp, high sound + -g (frequentative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛŋɡ]
  • Rhymes: -ɛŋɡ

Verb

cseng

  1. (intransitive) to ring, clang

Conjugation
conjugation of cseng
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. csengek csengsz cseng csengünk csengtek csengnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. csengtem csengtél csengett csengtünk csengtetek csengtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. csengnék csengnél csengne csengnénk csengnétek csengnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. csengjek csengj or
csengjél		 csengjen csengjünk csengjetek csengjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive csengni csengnem csengned csengnie csengnünk csengnetek csengniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
csengés csengő csengett ― csengve csenghet

or

conjugation of cseng
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. csengek csengesz cseng csengünk csengetek or
csengtek		 csengenek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. csengtem csengtél csengett csengtünk csengtetek csengtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. csengenék csengenél csengene csengenénk csengenétek csengenének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. csengjek csengj or
csengjél		 csengjen csengjünk csengjetek csengjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive csengeni csengenem csengened csengenie csengenünk csengenetek csengeniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
csengés csengő csengett ― csengve csenghet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • egybecseng
  • kicseng
  • lecseng
  • összecseng
  • visszacseng
  • csendít
  • csendül

References
  1. cseng in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • cseng in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • cseng in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.