zokog

Hungarian

Etymology

From a root imitating the hiccup-like sound accompanying loud sobbing + -og (frequentative suffix). The root is related to the stem of the verbs zaklat and zakatol as well as that of the verb zökken by vowel harmony.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈzokoɡ]
  • Hyphenation: zo‧kog
  • Rhymes: -oɡ

Verb

zokog

  1. (intransitive) to sob
  2. (transitive) to say something while sobbing

Conjugation
conjugation of zokog
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. zokogok zokogsz zokog zokogunk zokogtok zokognak
Def. zokogom zokogod zokogja zokogjuk zokogjátok zokogják
2nd-p. o. zokoglak ―
Past Indef. zokogtam zokogtál zokogott zokogtunk zokogtatok zokogtak
Def. zokogtam zokogtad zokogta zokogtuk zokogtátok zokogták
2nd-p. o. zokogtalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. zokognék zokognál zokogna zokognánk zokognátok zokognának
Def. zokognám zokognád zokogná zokognánk
(or zokognók)		 zokognátok zokognák
2nd-p. o. zokognálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. zokogjak zokogj or
zokogjál		 zokogjon zokogjunk zokogjatok zokogjanak
Def. zokogjam zokogd or
zokogjad		 zokogja zokogjuk zokogjátok zokogják
2nd-p. o. zokogjalak ―
Infinitive zokogni zokognom zokognod zokognia zokognunk zokognotok zokogniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
zokogás zokogó zokogott zokogandó zokogva zokoghat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átzokog
  • elzokog
  • felzokog
  • kizokog
  • végigzokog

References
  1. zokog in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • zokog in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.