viccel

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvit͡sːɛl]
  • Hyphenation: vic‧cel
  • Rhymes: -ɛl

Etymology 1

vicc +‎ -el

Verb

viccel

  1. (intransitive, colloquial) to joke (to do or say something for amusement rather than seriously)
    Synonyms: (literary) tréfál, (literary) tréfálkozik, (colloquial) poénkodik
    Csak vicceltem. ― I was kidding only.
Conjugation
conjugation of viccel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. viccelek viccelsz viccel viccelünk vicceltek viccelnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. vicceltem vicceltél viccelt vicceltünk vicceltetek vicceltek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. viccelnék viccelnél viccelne viccelnénk viccelnétek viccelnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. vicceljek viccelj or
vicceljél		 vicceljen vicceljünk vicceljetek vicceljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive viccelni viccelnem viccelned viccelnie viccelnünk viccelnetek viccelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
viccelés viccelő viccelt ― viccelve viccelhet
Derived terms
  • viccelés
  • viccelődik

(With verbal prefixes):

  • elviccel
  • megviccel

Etymology 2

vicc +‎ -vel

Noun

viccel

  1. instrumental singular of vicc

Further reading
  • viccel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.