remeg

Hungarian

Etymology

From the same onomatopoeic (sound-imitative) root as rémül (“to be affected with panic”) +‎ -eg (frequentative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛmɛɡ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: re‧meg
  • Rhymes: -ɛɡ

Verb

remeg

  1. (intransitive) to shake, quiver
    Synonyms: reszket, rázkódik, rezeg, reng

Conjugation
conjugation of remeg
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. remegek remegsz remeg remegünk remegtek remegnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. remegtem remegtél remegett remegtünk remegtetek remegtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. remegnék remegnél remegne remegnénk remegnétek remegnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. remegjek remegj or
remegjél		 remegjen remegjünk remegjetek remegjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive remegni remegnem remegned remegnie remegnünk remegnetek remegniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
remegés remegő remegett ― remegve remeghet

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. remeg in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • remeg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.