ránt

See also: rant

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈraːnt]
  • Hyphenation: ránt
  • Rhymes: -aːnt

Etymology 1

From the same stem as rángat (“to pull repeatedly”), rándít, rándul, ráng, with the instantaneous verb-forming suffix -t.[1]

Verb

ránt

  1. (transitive) to pull (suddenly), yank, tug, hoik, give a pull or tug
    Hypernyms: húz, von
Conjugation
conjugation of ránt
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. rántok rántasz ránt rántunk rántotok rántanak
Def. rántom rántod rántja rántjuk rántjátok rántják
2nd-p. o. rántalak ―
Past Indef. rántottam rántottál rántott rántottunk rántottatok rántottak
Def. rántottam rántottad rántotta rántottuk rántottátok rántották
2nd-p. o. rántottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. rántanék rántanál rántana rántanánk rántanátok rántanának
Def. rántanám rántanád rántaná rántanánk
(or rántanók)		 rántanátok rántanák
2nd-p. o. rántanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. rántsak ránts or
rántsál		 rántson rántsunk rántsatok rántsanak
Def. rántsam rántsd or
rántsad		 rántsa rántsuk rántsátok rántsák
2nd-p. o. rántsalak ―
Infinitive rántani rántanom rántanod rántania rántanunk rántanotok rántaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
rántás rántó rántott rántandó rántva ránthat
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átránt
  • beránt
  • beleránt
  • elránt
  • előránt
  • felránt
  • hátraránt
  • helyreránt
  • kiránt
  • leránt
  • megránt
  • összeránt
  • ráránt
  • visszaránt

Etymology 2

Unknown. The primary form was rát. Sense development:[1]

Verb

ránt

  1. (transitive, cooking) to fry in breadcrumbs [c. 1430]
    Synonym: panírozva kisüt
  2. (transitive, cooking) to fry in fat [c. 1600]
  3. (transitive, cooking) to thicken with roux [1774]
Conjugation
conjugation of ránt
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. rántok rántasz ránt rántunk rántotok rántanak
Def. rántom rántod rántja rántjuk rántjátok rántják
2nd-p. o. rántalak ―
Past Indef. rántottam rántottál rántott rántottunk rántottatok rántottak
Def. rántottam rántottad rántotta rántottuk rántottátok rántották
2nd-p. o. rántottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. rántanék rántanál rántana rántanánk rántanátok rántanának
Def. rántanám rántanád rántaná rántanánk
(or rántanók)		 rántanátok rántanák
2nd-p. o. rántanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. rántsak ránts or
rántsál		 rántson rántsunk rántsatok rántsanak
Def. rántsam rántsd or
rántsad		 rántsa rántsuk rántsátok rántsák
2nd-p. o. rántsalak ―
Infinitive rántani rántanom rántanod rántania rántanunk rántanotok rántaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
rántás rántó rántott rántandó rántva ránthat
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beránt

References
  1. ránt in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations

Further reading
  • (to pull): ránt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (to fry in breadcrumbs): ránt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.