olvas

Hungarian
olvas

Etymology

From Proto-Uralic *luke- + -s (frequentative verb-forming suffix). For the -s suffix, compare keres (“to search”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈolvɒʃ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ol‧vas
  • Rhymes: -ɒʃ

Verb

olvas

  1. (transitive) to read
    Perfective: elolvas

Conjugation
conjugation of olvas
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. olvasok olvasol Lua error in Module:utilities at line 142: attempt to perform arithmetic on local 'h' (a nil value) olvasunk olvastok olvasnak
Def. olvasom olvasod olvassa olvassuk olvassátok olvassák
2nd-p. o. olvaslak ―
Past Indef. olvastam olvastál olvasott olvastunk olvastatok olvastak
Def. olvastam olvastad olvasta olvastuk olvastátok olvasták
2nd-p. o. olvastalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. olvasnék olvasnál olvasna olvasnánk olvasnátok olvasnának
Def. olvasnám olvasnád olvasná olvasnánk
(or olvasnók)		 olvasnátok olvasnák
2nd-p. o. olvasnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. olvassak olvass or
olvassál		 olvasson olvassunk olvassatok olvassanak
Def. olvassam olvasd or
olvassad		 olvassa olvassuk olvassátok olvassák
2nd-p. o. olvassalak ―
Infinitive olvasni olvasnom olvasnod olvasnia olvasnunk olvasnotok olvasniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
olvasás olvasó olvasott olvasandó olvasva olvashat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átolvas
  • beolvas
  • beleolvas
  • elolvas
  • felolvas
  • hozzáolvas
  • kiolvas
  • leolvas
  • megolvas
  • ráolvas
  • utánaolvas
  • végigolvas
Expressions

References
  1. olvas in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • olvas in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.