megáll

Hungarian

meg- (verbal prefix) +‎ áll (“to stand”)

megáll

(intransitive) to stop, to come to a stop, to halt
(intransitive) to be able to stand (long enough for some purpose, despite internal or external difficulties)
(transitive, rare) to withstand, to endure (e.g. a test, a battle or an attack)
Synonyms: kitart, helytáll, elvisel, kiáll

megállja a helyét ― to do well, to cope (literally, “to stand his/her place”)
(transitive, chiefly in the negative, often with tud (“can”)) to be able to help doing (something), to be able to stop oneself doing (something)
Nem tudta megállni, hogy el ne nevesse magát. ― S/he couldn't help bursting out laughing.

Nem tudta megállni nevetés nélkül. ― S/he couldn't help laughing. (literally, “…without laughing.”)

conjugation of megáll

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	megállok	megállsz	megáll	megállunk	megálltok	megállnak
		Def.	megállom	megállod	megállja	megálljuk	megálljátok	megállják
		2nd-p. o.	megállak	―
	Past	Indef.	megálltam	megálltál	megállt	megálltunk	megálltatok	megálltak
		Def.	megálltam	megálltad	megállta	megálltuk	megálltátok	megállták
		2nd-p. o.	megálltalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	megállnék	megállnál	megállna	megállnánk	megállnátok	megállnának
		Def.	megállnám	megállnád	megállná	megállnánk (or megállnók)	megállnátok	megállnák
		2nd-p. o.	megállnálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	megálljak	megállj or megálljál	megálljon	megálljunk	megálljatok	megálljanak
		Def.	megálljam	megálld or megálljad	megállja	megálljuk	megálljátok	megállják
		2nd-p. o.	megálljalak	―
Infinitive	megállni		megállnom	megállnod	megállnia	megállnunk	megállnotok	megállniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			megállás	megálló	megállt	megállandó	megállva	megállhat

Expressions