leáll

Hungarian

Etymology

le- (verbal prefix) +‎ áll (“to stand”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈlɛaːlː]
  • Hyphenation: le‧áll
  • Rhymes: -aːlː

Verb

leáll

  1. (intransitive) to stall (to come to a standstill)

Conjugation
conjugation of leáll
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. leállok leállsz leáll leállunk leálltok leállnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. leálltam leálltál leállt leálltunk leálltatok leálltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. leállnék leállnál leállna leállnánk leállnátok leállnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. leálljak leállj or
leálljál		 leálljon leálljunk leálljatok leálljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive leállni leállnom leállnod leállnia leállnunk leállnotok leállniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
leállás leálló leállt ― leállva leállhat

Derived terms
  • leállás
  • leállott
  • leálló
  • leállt

Further reading
  • leáll in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.