kivezet

Hungarian

Etymology

ki- (“out”) +‎ vezet (“to lead, guide”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkivɛzɛt]
  • Hyphenation: ki‧ve‧zet
  • Rhymes: -ɛt

Verb

kivezet

  1. (transitive, intransitive) to lead out

Conjugation
conjugation of kivezet
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kivezetek kivezetsz kivezet kivezetünk kivezettek kivezetnek
Def. kivezetem kivezeted kivezeti kivezetjük kivezetitek kivezetik
2nd-p. o. kivezetlek ―
Past Indef. kivezettem kivezettél kivezetett kivezettünk kivezettetek kivezettek
Def. kivezettem kivezetted kivezette kivezettük kivezettétek kivezették
2nd-p. o. kivezettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kivezetnék kivezetnél kivezetne kivezetnénk kivezetnétek kivezetnének
Def. kivezetném kivezetnéd kivezetné kivezetnénk
(or kivezetnők)		 kivezetnétek kivezetnék
2nd-p. o. kivezetnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kivezessek kivezess or
kivezessél		 kivezessen kivezessünk kivezessetek kivezessenek
Def. kivezessem kivezesd or
kivezessed		 kivezesse kivezessük kivezessétek kivezessék
2nd-p. o. kivezesselek ―
Infinitive kivezetni kivezetnem kivezetned kivezetnie kivezetnünk kivezetnetek kivezetniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kivezetés kivezető kivezetett kivezetendő kivezetve kivezethet

Further reading
  • kivezet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.