kellet

English

Etymology

(This etymology is missing or incomplete. Please add to it, or discuss it at the Etymology scriptorium.)

Noun

kellet (plural kellets)

  1. (nautical) A weight placed on an anchor to stop it dragging.

Translations

Hungarian

Etymology

kell +‎ -et

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛlːɛt]
  • Hyphenation: kel‧let
  • Rhymes: -ɛt

Verb

kellet

  1. (reflexively, as kelleti magát, with definite conjugation) to show off, to give oneself airs, to pose, to posture, to try to please or impress someone, to try to attract or arouse someone's attention to oneself (whether sexually, by being flirtatious or making overtures, or otherwise; with the target specified with előtt)
    Synonyms: illegeti magát, illegeti-billegeti magát, mórikálja magát, teszi az eszét
  2. (transitive, rare) to try to sell some product by glorifying it

Usage notes
  • Not to be confused with kelet (“east”) or kellett (“it was needed/necessary”).

Conjugation
conjugation of kellet
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kelletek kelletsz kellet kelletünk kellettek kelletnek
Def. kelletem kelleted kelleti kelletjük kelletitek kelletik
2nd-p. o. kelletlek ―
Past Indef. kellettem kellettél kelletett kellettünk kellettetek kellettek
Def. kellettem kelletted kellette kellettük kellettétek kellették
2nd-p. o. kellettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kelletnék kelletnél kelletne kelletnénk kelletnétek kelletnének
Def. kelletném kelletnéd kelletné kelletnénk
(or kelletnők)		 kelletnétek kelletnék
2nd-p. o. kelletnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kellessek kelless or
kellessél		 kellessen kellessünk kellessetek kellessenek
Def. kellessem kellesd or
kellessed		 kellesse kellessük kellessétek kellessék
2nd-p. o. kellesselek ―
Infinitive kelletni kelletnem kelletned kelletnie kelletnünk kelletnetek kelletniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kelletés kellető kelletett kelletendő kelletve kellethet

Derived terms
Compound words
  • magakelletés
  • magakellető
  • kellete (“as much as it is necessary, the right amount or degree”, chiefly in the suffixed form kelleténél; also from the verb kell)

Further reading
  • kellet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.