kapitulál

Hungarian

Etymology

From German kapitulieren, from Medieval Latin capitulare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɒpitulaːl]
  • Hyphenation: ka‧pi‧tu‧lál
  • Rhymes: -aːl

Verb

kapitulál

  1. (intransitive) to capitulate

Conjugation
conjugation of kapitulál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kapitulálok kapitulálsz kapitulál kapitulálunk kapituláltok kapitulálnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. kapituláltam kapituláltál kapitulált kapituláltunk kapituláltatok kapituláltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kapitulálnék kapitulálnál kapitulálna kapitulálnánk kapitulálnátok kapitulálnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kapituláljak kapitulálj or
kapituláljál		 kapituláljon kapituláljunk kapituláljatok kapituláljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive kapitulálni kapitulálnom kapitulálnod kapitulálnia kapitulálnunk kapitulálnotok kapitulálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kapitulálás kapituláló kapitulált ― kapitulálva kapitulálhat

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • kapitulál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.