kalapál

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language. Compare Serbo-Croatian klepati. With the verb-forming suffix -ál.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɒlɒpaːl]
  • Hyphenation: ka‧la‧pál
  • Rhymes: -aːl

Verb

kalapál

  1. (transitive) to hammer

Conjugation
conjugation of kalapál
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kalapálok kalapálsz kalapál kalapálunk kalapáltok kalapálnak
Def. kalapálom kalapálod kalapálja kalapáljuk kalapáljátok kalapálják
2nd-p. o. kalapállak ―
Past Indef. kalapáltam kalapáltál kalapált kalapáltunk kalapáltatok kalapáltak
Def. kalapáltam kalapáltad kalapálta kalapáltuk kalapáltátok kalapálták
2nd-p. o. kalapáltalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kalapálnék kalapálnál kalapálna kalapálnánk kalapálnátok kalapálnának
Def. kalapálnám kalapálnád kalapálná kalapálnánk
(or kalapálnók)		 kalapálnátok kalapálnák
2nd-p. o. kalapálnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kalapáljak kalapálj or
kalapáljál		 kalapáljon kalapáljunk kalapáljatok kalapáljanak
Def. kalapáljam kalapáld or
kalapáljad		 kalapálja kalapáljuk kalapáljátok kalapálják
2nd-p. o. kalapáljalak ―
Infinitive kalapálni kalapálnom kalapálnod kalapálnia kalapálnunk kalapálnotok kalapálniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kalapálás kalapáló kalapált kalapálandó kalapálva kalapálhat

Derived terms
  • kalapálás
  • kalapálgat
  • kalapálható

(With verbal prefixes):

  • bekalapál
  • belekalapál
  • egybekalapál
  • kikalapál
  • lekalapál
  • megkalapál
  • összekalapál
  • széjjelkalapál
  • visszakalapál

References
  1. kalapál in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • kalapál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.