jelent

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈjɛlɛnt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: je‧lent
  • Rhymes: -ɛnt

Etymology 1

jelenik (“to appear”) +‎ -t (causative suffix)[1]

Verb

jelent

  1. (transitive) to mean, denote, indicate
    Ez mit jelent? ― What does this mean?
  2. (transitive) to report (to someone -nak/-nek), notify
    Jelentem az esetet az igazgatónak. ― I will report the issue to the director.
  3. (transitive) to present, pose, involve (e.g. difficulty, trouble, threat, risk, or danger)
Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

Conjugation
conjugation of jelent
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. jelentek jelentesz jelent jelentünk jelentetek jelentenek
Def. jelentem jelented jelenti jelentjük jelentitek jelentik
2nd-p. o. jelentelek ―
Past Indef. jelentettem jelentettél jelentett jelentettünk jelentettetek jelentettek
Def. jelentettem jelentetted jelentette jelentettük jelentettétek jelentették
2nd-p. o. jelentettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. jelentenék jelentenél jelentene jelentenénk jelentenétek jelentenének
Def. jelenteném jelentenéd jelentené jelentenénk
(or jelentenők)		 jelentenétek jelentenék
2nd-p. o. jelentenélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. jelentsek jelents or
jelentsél		 jelentsen jelentsünk jelentsetek jelentsenek
Def. jelentsem jelentsd or
jelentsed		 jelentse jelentsük jelentsétek jelentsék
2nd-p. o. jelentselek ―
Infinitive jelenteni jelentenem jelentened jelentenie jelentenünk jelentenetek jelenteniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
jelentés jelentő jelentett jelentendő jelentve jelenthet
Derived terms

(With verbal prefixes):

Etymology 2

jelenik +‎ -t (past-tense suffix)

Verb

jelent

  1. third-person singular indicative past indefinite of jelenik
Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

Etymology 3

jelen (“present”) +‎ -t (accusative suffix)

Noun

jelent

  1. accusative singular of jelen
    Aki a múltban él, nem látja a jelent. ― One who lives in the past, does not see the present.

References
  1. jelent in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • (to mean, to report): jelent in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.