imádkozik

Hungarian

Etymology

imád +‎ -kozik [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈimaːtkozik]
  • Hyphenation: imád‧ko‧zik
  • Rhymes: -ozik

Verb

imádkozik

  1. (intransitive, religion) to pray (to communicate with God for any reason)

Conjugation
conjugation of imádkozik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. imádkozom or
imádkozok		 imádkozol imádkozik imádkozunk imádkoztok imádkoznak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. imádkoztam imádkoztál imádkozott imádkoztunk imádkoztatok imádkoztak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. imádkoznék imádkoznál imádkozna imádkoznánk imádkoznátok imádkoznának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. imádkozzak  or
imádkozzam		 imádkozz or
imádkozzál		 imádkozzon imádkozzunk imádkozzatok imádkozzanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive imádkozni imádkoznom imádkoznod imádkoznia imádkoznunk imádkoznotok imádkozniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
imádkozás imádkozó imádkozott ― imádkozva imádkozhat

Derived terms
  • imádkozás
  • imádkoztat

(With verbal prefixes):

  • elimádkozik
  • leimádkozik
  • ráimádkozik
  • végigimádkozik
  • visszaimádkozik

References
  1. imádkozik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • imádkozik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.