csahol

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -ol (frequentative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɒɦol]
  • Hyphenation: csa‧hol
  • Rhymes: -ol

Verb

csahol

  1. (intransitive, of dogs) to bark, cry, woof

Conjugation
conjugation of csahol
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. csaholok csaholsz csahol csaholunk csaholtok csaholnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. csaholtam csaholtál csaholt csaholtunk csaholtatok csaholtak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. csaholnék csaholnál csaholna csaholnánk csaholnátok csaholnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. csaholjak csaholj or
csaholjál		 csaholjon csaholjunk csaholjatok csaholjanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive csaholni csaholnom csaholnod csaholnia csaholnunk csaholnotok csaholniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
csaholás csaholó csaholt ― csaholva csaholhat

Derived terms
  • csaholás

References
  1. csahol in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • csahol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csahol in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.