csór

See also: csőr and Csór

Hungarian

Etymology

Borrowing from Romani ćor, from Sanskrit चोर (cora). Compare Hindi चोर (cor, “thief”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃoːr]
  • Rhymes: -oːr

Verb

csór

  1. (transitive, slang) to steal

Conjugation
conjugation of csór
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. csórok csórsz csór csórunk csórtok csórnak
Def. csórom csórod csórja csórjuk csórjátok csórják
2nd-p. o. csórlak ―
Past Indef. csórtam csórtál csórt csórtunk csórtatok csórtak
Def. csórtam csórtad csórta csórtuk csórtátok csórták
2nd-p. o. csórtalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. csórnék csórnál csórna csórnánk csórnátok csórnának
Def. csórnám csórnád csórná csórnánk
(or csórnók)		 csórnátok csórnák
2nd-p. o. csórnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. csórjak csórj or
csórjál		 csórjon csórjunk csórjatok csórjanak
Def. csórjam csórd or
csórjad		 csórja csórjuk csórjátok csórják
2nd-p. o. csórjalak ―
Infinitive csórni csórnom csórnod csórnia csórnunk csórnotok csórniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
csórás csóró csórt csórandó csórva csórhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • elcsór

Further reading
  • csór in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csór in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.