csókol

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *ćukkɜ- (“to kiss”) + -ol (“frequentative suffix”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃoːkol]
  • Hyphenation: csó‧kol
  • Rhymes: -ol

Verb

csókol

  1. (transitive) to kiss (to touch with the lips)

Conjugation
conjugation of csókol
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. csókolok csókolsz csókol csókolunk csókoltok csókolnak
Def. csókolom csókolod csókolja csókoljuk csókoljátok csókolják
2nd-p. o. csókollak ―
Past Indef. csókoltam csókoltál csókolt csókoltunk csókoltatok csókoltak
Def. csókoltam csókoltad csókolta csókoltuk csókoltátok csókolták
2nd-p. o. csókoltalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. csókolnék csókolnál csókolna csókolnánk csókolnátok csókolnának
Def. csókolnám csókolnád csókolná csókolnánk
(or csókolnók)		 csókolnátok csókolnák
2nd-p. o. csókolnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. csókoljak csókolj or
csókoljál		 csókoljon csókoljunk csókoljatok csókoljanak
Def. csókoljam csókold or
csókoljad		 csókolja csókoljuk csókoljátok csókolják
2nd-p. o. csókoljalak ―
Infinitive csókolni csókolnom csókolnod csókolnia csókolnunk csókolnotok csókolniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
csókolás csókoló csókolt csókolandó csókolva csókolhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • lecsókol
  • megcsókol
  • összecsókol
  • visszacsókol

References
  1. Entry #1735 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
  2. csókol in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • csókol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csókol in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.