érlel

Hungarian

Etymology

érik +‎ -lel

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːrlɛl]
  • Hyphenation: ér‧lel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

érlel

  1. (transitive) to ripen, cause to mature, make ripe

Conjugation
conjugation of érlel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. érlelek érlelsz érlel érlelünk érleltek érlelnek
Def. érlelem érleled érleli érleljük érlelitek érlelik
2nd-p. o. érlellek ―
Past Indef. érleltem érleltél érlelt érleltünk érleltetek érleltek
Def. érleltem érlelted érlelte érleltük érleltétek érlelték
2nd-p. o. érleltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. érlelnék érlelnél érlelne érlelnénk érlelnétek érlelnének
Def. érlelném érlelnéd érlelné érlelnénk
(or érlelnők)		 érlelnétek érlelnék
2nd-p. o. érlelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. érleljek érlelj or
érleljél		 érleljen érleljünk érleljetek érleljenek
Def. érleljem érleld or
érleljed		 érlelje érleljük érleljétek érleljék
2nd-p. o. érleljelek ―
Infinitive érlelni érlelnem érlelned érlelnie érlelnünk érlelnetek érlelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
érlelés érlelő érlelt érlelendő érlelve érlelhet

Derived terms
  • érlelés
  • érlelget
  • érlelhető
  • érlelődik

(With verbal prefixes):

  • beérlel
  • kiérlel
  • megérlel

Further reading
  • érlel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • érlel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.